Általános információk | Curriculum Vitae | Művészi hitvallás | Díjak     | Megrendelés |


Apám a pipáját kereste,
Meg a köntösét,
Ami reggel még meg volt,
Mondta,
Mélyről feltörő meggyőző,
Erővel,
Csak egy másik szobában,
Elhagyták,
Amikor áttolták onnan a
Kegyetlenek.
Akiket, az addig sosem használt
Undorító
Jelzővel bélyegezett
Hozzam át, mert fázik, és
Hozzam
A pipáját is, mert hiányzik.

A baj, csak az, hogy a köntös
Otthon maradt,
Legalább húsz éve nem volt
Szájában pipa,
Honnét jött elő? Ha okát keresed.
Te vagy az ostoba,

Tehetetlen magyarázkodás, érvek,
Valóságtudata nem hajt fejet, térdet,
Azt hiszed, majd kijátszod, kitalálsz
Blabla de hiteles meséket, de nem
Bírod végig csinálni, mert kijátssza
Szereped, alul marad képzeleted,
A rációval, mely ok és okozat függését
Tálalja, tereli, hiteltelen leszel előtte,
És miközben mosolyognak a szemei
Ő meggyőződik önmagától hajtva,
Hogy becsaptad, és rosszabb vagy,
Mint, egy durva idegen. És nem bírod
Nevetés nélkül megállni, ahogy
Elvárnák tőled az intenzív osztály
Csipogó gépei között komolyan, hidegen.

Zárt világú magáncellában
Nincsenek racionális érvek.
Oxigén hiányától zavart az idő
Kereke, sosem volt emlékek
Kibogozhatatlan álomképei
Csúsznak egymásra tapadva,
Lágy áttetsző elmosott képek
Hullanak alá a végtelenbe.
De ott állsz megkövülten, és
Tehetetlen magyarázkodások
Csapdájába csalva, vergődve
Csúszkálsz össze vissza
Hiszen a szeme tiszta,
Az intubáló tubustól a hangja
Mély lett, az oxigénmaszk alól
Ha félrebeszél is, te megérted.
Öntörvényűvé válik a szó,
Logikája kódját hiába tekered
Mert ha lenne is,
Nyitásra úgy sem kérheted,
Mert ebben a mélységben,
Már nincsen szó,
Csak átveszed
A lüktetést, a feszülő ereket,
A lélegzéshez kevés, ziháló,
Fulladásra ítélt tüdőfelületet.
És már csak az ismeretlentől várod
A csodát, könyörögsz, kérleled,
Bartelban ajánlasz magadból, éveket,
Jó e, mi lenne jó, alkalmas e a csere?
Kérdezed, de csak rosszabb lesz
Mi történhet, ott lefelé süllyedve le.
És azt kéred, ne a számolási hibába
Kapaszkodjon bele. De a kassza zárva,
A gyors üzlethez nem vagy elég
Drága, csak reménykedsz a csodába.
Tudod, mert súgja a hang, - hiába.