Ha segítesz kezeddel, szemeddel, Ha segítsz hitet adni szavaddal, Csüggedő reményt váltani javulóra, Bizalmat sugárzó mosolyoddal, Érintéseddel, mely enyhítést hoz A fájdulóra, erőt adva az élethez Nekünk, nekem, belém látsz lassan, Kívülről érzed a lélegzetem, miközben Szavam halk, szemem fénytelen. Te állsz elém, ott a harcmezőn Bajjal megvívó kardtalan amazon, Ismeretlenségbe merülő angyal, Kit nem repít a szárnya, csatákon Túli álma, titkok páncéljába, önmagába zárva. Mielőtt elindulok a végtelenbe Lelkemet kitárva, Fogadd el tőlem e fohászt, Mint egy áldást, őrzőnek mindörökre. |